Urológiai gyulladások

2020.05.21

Hólyaghurut (cystitis acuta)

A leggyakoribb urológiai gyulladás a hólyaghurut. Elsősorban nőknél fordul elő, egyes statisztikák szerint 50-szer gyakrabban, mint férfiaknál, de minden korban és mindkét nemben ismert gyulladástípus. A statisztikák szerint a 20 és 40 éves kor közötti nőbetegeknél minimum évente egy alkalommal előfordul, a menopausa után a hölgyek 25%-a tapasztal gyulladásos eredetű vizelési panaszokat. A betegek 30%-ánál 2 héten belül visszatér a hólyaghurut, amelyet relapszusnak nevezünk, azonos kórokozó jelenlétével. A 2 héten túl ismétlődő gyulladást reinfekciónak hívjuk és előfordulhat, hogy már más kórokozó váltja ki.

Panaszok,tünetek:

A fertőzést követően általában 24 órán belül jelentkeznek az első panaszok.

A betegség szinte mindig gyakori vizelési ingerekkel, csipős vizelettel, égő érzéssel a húgycsőben és alhasi érzékenységgel jelentkezik, az esetek 30%-ában véres vizelet is megjelenik, láz azonban csak ritkán fordul elő.

A betegség többször nőgyógyászati gyulladással együtt fordul elő, amelyre jellemző a hüvelyi-szeméremtájéki égető érzés, alhasi és keresztcsonti fájdalom, elhanyagolt esetekben, a vese érintettsége esetén deréktáji görcs is megjelenik.

Etiologia:

A hölgyek között széles körben emlegetett úgynevezett "felfázás" nevű betegség nem létezik, ezek a tünetegyüttesek is fertőzéses eredetűek, de a hideghatás csökkenti a nyálkahártya védekezőképességét, fokozza a kórokozók elszaporodását, a panaszok előtörését.

A főleg fiatal nőbetegekben előforduló hólyaggyulladás az anatómiai adottságok következménye. A rövid női húgycső (3-4 cm) miatt a felszálló (aszcendáló) fertőzés sokkal könnyebben jön létre , mint a férfiak 14 cm hosszú húgycsöve esetében. Az esetszám emelkedését különösen fokozza a szexuális aktivitás, ezen esetekben leggyakoribb a saját hüvelyi és bélflórából való fertőződés. Emellett a gyakori hüvelyi gyulladások, petefészek gyulladások, a spermicid anyagok alkalmazása, bizonyos gyógyszerek tovább növelik a megbetegedések számát. A hüvelyhám a kor előrehaladtával, ösztrogénhiány esetén, illetve bizonyos antibiotikumok szedése során meggyengül, a bőr- és bélflóra a hüvelybe jut, a fellazult, gyulladt nyálkahártyán megtelepszik és elszaporodik.

Az egyszerű hólyaghurut mellett megkülönböztetünk komplikált cystitist is, amikor különböző faktorok a fertőzéses betegségben hosszabb gyógyulási időt, speciálisabb és többféle gyógyszeres kezelést igényelnek, magasabb szövődmény-kockázatot jelentenek. Ilyen kockázati tényezők a cukorbetegség, az immunológiai megbetegedések, az immunszupressziv állapotok, bizonyos anatómiai eltérések, daganatos betegségek, egyéb fertőzéses állapotok.

Az akut cisztitiszt fertőzés okozza, általában bakteriális infekció van a hátterében, de a vizsgálatok kimutathatnak gombát, virust, trichomonas vaginalist, szexuális úton terjedő kórokozókat is. Az esetek 70-95 %-ában a betegséget kiváltó ágens az Escherichia coli, amely a bélcsatornában természetes körülmények között is jelenlevő baktérium. Szintén gyakori vizelet tenyésztési eredmény (5-10 %) a Staphylococcus saprophyticus, a Pseudomonas és Enterobacter törzsek jelenléte.

A szexuális úton terjedő mikroorganizmusok leggyakoribb tipusai a Chlamydia, Ureoplasma, Mycoplasma és a Trichomonas.

Diagnózis:

Mint minden betegségben, a cystitis esetén is fontos a korrekt diagnosis.

Első lépés a fizikális vizsgálat, a vizelet (fehér és vörösvérsejt, valamint nitrit meghatározás/)és ultrahang vizsgálat. Ezek eredményétől, illetve a beteg tüneteitől, rizikófaktoraitól függően további kivizsgálás is szükségessé válhat, úgymint hólyag tükrözés (cystoscopia), nőgyógyászati vizsgálat, röntgen vagy CT vizsgálat. Vizelet tenyésztés is csak a visszatérő és komplikált esetekben szükséges.

A leginkább érintett korosztály a fiatal, egyébként egészséges nők, akiknél az alapvizsgálatok normális urológiai státuszt mutatnak, csak a massziv pyuria (gennyes vizelet) mutatja ki a kóros állapotot. Férfiaknál az önállóan megjelenő heveny hólyaggyulladás ritka, leggyakrabban egyéb kiváltó faktor jelenlétét is megállapítjuk a kivizsgálás során (prostata megnagyobbodás és gyulladás, kő, húgycsőszűkület, fejlődési rendellenesség, bizonyos szexuális aktivitások).

Kezelés:

A hólyaghurut kezelésének első lépéseként a tapasztalat alapján adott antibiotikus kezelés lehet irányadó. A gyógyszerválasztásban az elsősorban az E. coli ellen hatásos gyógyszerek jönnek szóba (furadantin származékok, kinolon, cephalosporin, szulfonamidok+ trimetoprim). Ezek eredménytelensége vagy szövődményes esetek, fokozott rizikójú beteget esetében a vizelet tenyésztés alapján célzott antibiotkus therápia indokolt. Ilyen állapotok a hólyag és prostata tumor, detrusor izomzat károsodás, obstruktiv, vizeletelzáródással járó betegségek. Egyszerűbb esetben fosmomycin (Monural) por alkalmazható 1-2-szeri alkalommal.

Önmagában a phytotherápiás, természetgyógyászati szerek nem elegendőek a hólyaggyulladás kezelésére, részleges hatékonyságukkal a panaszok és tünetek egy részét elfedik, de a betegséget nem gyógyítják meg. Ennek következménye visszatérő gyulladás, esetleg krónikus gyulladás kialakulása lehet. Az említett szerek kiegészitő therápiaként vagy utókezelésre alkalmasak (tőzegáfonya, medveszőlő tea, stb.).

Kiegészitő kezelésként lehetséges immuntherápia (Urovaxom), probiotikum, vizelet savanyitó adása is.

Megelőzés:

A leglényegesebb tényező a felszálló fertőzések megakadályozása, amely nőbetegeknél a szeméremtájéki és hüvelyi gyulladások megelőzését és a haladéktalan kezelést jelenti. Mindkét nemnél alapvető a külső környezetből a kórokozó húgycsőbe jutásának megakadályozása, az általános higiénés szabályok megtartásával, a szexuális együttlétek utáni vizeletürités és tisztálkodás rendszeres gyakorlatának bevezetése. Bizonyos esetekben az ismétlődő cystitisek megelőzésére "long term", elhúzódó vizeletfertőtlenités is alkalmazható, illetve az aktus után 1 tbl vizeletfertőtlenitő (pl.Nitrofurantoin) bevétele is hatásos lehet.

Vesegyulladás (Pyelonephritis acuta)

A vesegyulladás a vese működő állományának és az üregrendszernek a közös betegsége, amely döntő többségében felszálló (aszcendáló) fertőzés következménye, legtöbbször nőgyógyászati és alsó húgyúti fertőzések váltják ki.

Megkülönböztetünk egyszerű (nem komplikált) és komplikált vesegyulladásokat.

Egyszerűnek hívjuk a pyelonephritist, amennyiben alsó húgyúti fertőzésből származó, tartós lázzal, szeptikus tünetekkel nem járó kórképpel állunk szemben, egyébként egészséges betegnél, szövődménymentes betegség-lefolyással. Komplikált vesegyulladás létrejöhet kövesség, veseelzáródás, fejlődési rendellenesség, iatrogen fertőzés beavatkozás nyomán, stent fenntartása esetén, rosszindulatú betegségeknél, besugárzás után, szisztémás és anyagcserebetegségek (cukorbetegség) esetében, terhességben, transzplantált betegeknél és bizonyos gyógyszerrezisztens kórokozók jelenléte esetén.

Panaszok, tünetek:

A betegség első tünetei a deréktáji-háti fájdalom az érintett vagy akár mindkét oldalon, a láz és a hányinger-hányás. Nem feltétlenül jelenik meg minden tünet és nem biztos, hogy nem komplikált esetben a panaszok súlyosak. A pyelonephritist megelőzően akut cystitisnek megfelelő tünetek is megjelenhetnek.

Súlyosabb, komplikált esetben magas láz, hidegrázás, vesegörcs jelentkezhet véres vizelettel, gasztointesztinális tünetekkel, gyengeséggel, szédüléssel, étvágytalansággal. A szeptikus tünetek megjelenésekor azonnali complex kivizsgálás, esetleg kórházi elhelyezés válik szükségessé a betegnél, infúzió és parenterális antibiotikum adásával együtt, lázcsillapitó, gyulladásgátló therápiával kiegészitve.

Etiologia:

A vesegyulladást kiváltó kórokozók részben azonosak a hólyaghurutnál tapasztaltakkal. Leggyakoribb az E.coli (80-85%/), a Klebsiella pneumonia, Proteus mirabilis, Enterobacter törzsek, Pseudomonas aeruginosa, Serratia, Citrobakter törzsek, Streptococccus faecalis, Staphylococcus aureus. Természetesen ebben a betegségekben is megjelenhetnek a hólyaghurutnál már részletezett ritkább kórokozók is.

Diagnózis:

Első a pontos kórelőzmény felvétele, majd a fizikális vizsgálat. Jellemző lelet az érintett oldal vesetáji érzékenysége, a masszívan gennyes vizelet, a magas láz, ez a három tünet már diganózishoz vezetheti az orvost. A kivizsgálás fontos részének tekinthető ultrahang esetenként mutathatja a gyulladt vese duzzadtságát, a veseüregrendszer tágulatát, de lehet negatív is a szonográfiás lelet. A laborvizsgálatok emelkedett gyulladásos paramétereket, magas süllyedést mutathatnak, normális vesefunkciós értékekkel, a vizelet tenyésztés magas csiraszámban jelezhet baktériumokat. Az UH, rtg, CT vizsgálatok a komplikáló faktorok, például kő, veselzáródás, fejlődési rendellenesség tisztázására szolgálnak. Súlyos, szeptikus, elhúzódó esetekben mellkas rtg, belgyógyászati vizsgálat is szükséges lehet a szövődmények vagy a betegséget kiváltó szervezeti gócok kimutatására.

Kezelés:

A nem komplikált heveny vesegyulladás kezelése antibiotikum, bő folyadékbevitel és ágynyugalom mellett. Első lépésben széles spektrumú antibiotikumot adunk, majd a vizelettenyésztés megérkezése után szükség szerint váltunk gyógyszert.

Az acut pyelonephritises beteg kezelése leggyakrabban kórházi fekvőbetegosztályon történik, intravénás antibiotikum adásával indul a therápia. Csak nagyon enyhe lefolyású vesegyulladásos páciens kezelhető otthonában, szájon át adandó gyógyszerekkel. Az antibiotikus kezelés első lépésben széles spektrumú 8fluorokinolon, caphalosporin, amoxicillin+ klavulánsav), majd célzott gyógyszerekkel történik. Az eredményes parenterális kezelést követően, a beteg leláztalanodása után is még 2-3 hétig szükséges antibiotikumot adni szájon át.

Az alapvető kezelést adó antibakteriális kezelés mellett gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, lázcsillapító kezelés indokolt lehet, a tünetek és panaszok függvényében. Ha a megállapított kórokozó nem baktérium, a talált lelettől függően Klion vagy antimykotikus szer is alkalmazásra kerülhet.