Elhízás

Az elhízás (obesitas) a zsírszövet kóros felszaporodásával járó betegség, amely az elhízás mértékétől függően károsan befolyásolhatja az egyén egészségi állapotát, növelve a halálozást.

A nagyobb zsírtömeg nagyobb testtömeggel is jár. Az elhízás fokának meghatározásához egy viszonyszámot használunk, ez a BMI (testtömegindex).

Ezenkívül a haskörfogat meghatározását szoktuk még használni (kb köldök magasságban mérve). Már fokozott rizikót jelent férfiaknál, ha a haskörfogat nagyobb, mint 94 cm a férfiaknál, illetve nagyobb, mint 80 cm a nőknél. A társbetegségek, szövődmények előfordulás még markánsabb lesz, ha a a haskörfogat nagyobb, mint 102 cm a férfiaknál, illetve nagyobb, mint 88 cm a nőknél.

Alkatilag megkülönböztetünk alma (hasra lokalizálódó, férfias) vagy körte (alsó testfélre lokalizálódó, nőies) típusú elhízást. A két típus közül az alma típusú jár nagyobb egészségkárosító hatással.

Az elhízás népbetegség, aránya fokozatosan nő. A probléma már nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országokat is érinti. A WHO a kövérséget a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé sorolta. Míg világszerte 1995-ben kb 200 millió elhízott volt, addig 2000-re ez a szám 300 millióra nőtt. Az elhízás az USA-ban a legmagasabb arányú. Magyarország a ranglétra 3. helyezette (!). Az európai országokban a túlsúly és az elhízás 30-80% között mozog. A felnőttkori elhízás mellett az elhízott gyerekek száma is nagymértékben növekszik. Európában kb. minden 5. gyereknek súlyproblémája van.

Az elhízás oka:

  • genetiaki eltérés
  • hormonális problémák (pl. pajzsmirigy alulműködés)
  • pszichiátriai betegségek (pl. depresszió, bulémia)
  • gyógyszerek (pl. antideprenszánsok, szteroid, fogamzásgátló, marihuána)
  • nőgyógyászati eltérések (PCOS, meddőség, terhesség, menopausa)
  • ÉTKEZÉS (túlzott enegriabevitel)
  • MOZGÁSHIÁNY (csökkent energialeadás)

Az elhízás, a nagyobb mennyiségű zsírszövet a test minden szervére hatással van, betegségek kialakulásához vezet, amely kapcsán romlik az ember életvitele és megnő a halálozás is.

Az elhízás következményei:

  • magasvérnyomás
  • vérzsíreltérések
  • cukorbetegség, inzulin rezisztencia
  • emelkedett húgysavszint, köszvény
  • zsírmáj
  • hasnyálmirigygyulladás
  • szív- és érrendszeri betegségek a fokozott érelmeszesedés miatt: szívinfarktus, koszorúérbetegség, szívelégtelenség
  • tüdőbetegségek
  • alvászavar (alvási apnoe)
  • visszérgyulladás, vénás pangás, nyiroködéma
  • rákok: méh, mell, vastagbél, hasnyálmirigy, prosztata
  • nőgyógyászati problémák: rendszertelen menstruáció, meddőség, PCOS
  • mozgásszervrendszeri problémák: gerinceltérés és fájdalom, ízületi kopások (térd, csípő)

Az elhízás kezelése 4 alappillérből áll:

  • táplálkozás
  • mozgás
  • életmódváltozás (viselkedésterápia)
  • gyógyszeres és/vagy műtéti kezelés

Táplálkozás:

A sikeres testsúlycsökkentés alapja a megfelelő táplálkozás. 

A diéta alapvetően az energiabevitel csökkentésén alapul. Ismeretes, hogy hazánkban a férfiak energiafelvétele átlagosan mintegy 2800 kcal, míg a nőké 2200 kcal. Sajnálatos módon mind férfiakban, mind nőkben a fenti energiabevitel lényegesen nagyobb, mint az energiaszükséglet. A bevitt tápláléknak csökkent energia tartalmúnak kell lennie, mint a személy alapanyagcseréje (ezt befolyásolja a testsúly és a fizikai aktivitás). Általánosságban elmondható, hogy nőknek a fogyáshoz 1200 Kcal, míg a férfiaknak 1500 Kcal napi energiabevitel szükséges. Amennyiben ki van számolva a páciens alapanyagcseréje, akkor annál napi 500 Kcal-val szükséges csökkenteni a bevitt tápanyag energiatartalmát a testsúlycsökkentéshez. Ilyen táplálkozás mellett egy lassú, megtartható testsúlycsökkentés jön létre, ami kb heti 0,5 kg, havi 2 kg testsúlycsökkentést jelent.

A másik fontos a táplálék összetételének a megválasztása. A jelenlegi ajánlás szerint a tápláléknak a 45%-a szénhidrát, 25%-a fehérje, 30%-a zsír. Ezen felül javasolt napi 30 g rost elfogyasztása is. A fenti tápanyagösszetétel meghatározása évtizedeken tartó kutatások, megfigyelések alapján került megállapításra. Több tanulmány foglalkozik az alacsony szénhidráttartalmú - alacsony zsírtartalmú diéták összehasonlításával (az alacsony szénhidráttartalommal nagyobb testsúlycsökkentés érhető el), valamint az egyes csoportok alcsoportjai összehasonlításával (pl.: alacsony szénhidráttartalmú diéták szénhidrátmennyisége szerint).

Csökkentet szénhidrátbevitel mellett fontos figyelembe venni az elfogyasztott szénhidrátok glikémiás-indexét (GI) is. A GI azt mutatja, hogy a különböző ételekben található szénhidrátok vércukorszint-emelő hatása a 100%-nak vett glükózénak (szőlőcukor) hány százaléka. Szá­mos táblázatot készítettek, amelyek azt tartalmazzák, hogy mely ételek tartoznak a magas GI (70-100), a közepes GI (50-70) és az alacsony GI (<50 - low-GI) csoportokba. A GI-t befolyásolja az étel zsír-, fehérje- és rosttartalma, a feldolgozás mód­ja (pl. teljes kiőrlésű vagy nem).

Az utóbbi évtizedben az is kiderült, hogy nemcsak a glükóz, hanem a fruktóz (gyümölcscukor) is teljes mértékben átalakulhat zsírrá, így az édes gyümölcsök és gyümölcs italok fogyasztása szintén kerülendő, csökkentendő testsúlycsökkentéskor.

Felmerül a kérdés, hogy, ha a szénhidrátmennyiséget és a zsírok bevitelét korlátozzuk, akkor mit lehet fogyasztani - fehérjét (főként növényi eredetűt). A fehérjebevitel előnyös hatása, hogy a legjobban fokozzák a telítettségérzést és segítenek a zsírmentes testtömeg, az izomzat fenntartásában. A fehérjebevitel fokozásának veszélye, hogy növelheti hyperurikaemia, a vesekő kockázatát, sőt a vesebetegek nagy részében ellenjavallt is.

Összefoglalva elmondható, hogy a sikeres testsúlycsökkentéshez egy alacsonyabb energiatartalmú (low calorie), alacsonyabb szénhidráttartalmú (low-carb), alacsony zsírtartalmú (low fat), magasabb fehérjetartalmú (high protein), rostdús diéta javasolható, amelynél a fogyasztott szénhidrát alacsony glikémiás indexű legyen.

Táplálkozás kapcsán fontos, hogy naponta 5-6 étkezés legyen: 3 főétkezés és a közti étkezések. Az egyes étkezések energiatartalma nem egyforma, összetételében is lehet különbség a szervezet napi ritmusa szerint. 

Mozgás:

A sikeres testsúlycsökkentés másik alapja a mozgás.

A megfelelő mértékű és minőségű mozgásmennyiség fokozhatja a ka­ló­ria­bevitel megszorításával elérhető test­tömegvesztést, miközben kedvező szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere hatásokkal is jár.


Igazolt, hogy "dózis-hatás" összefüggés áll fenn a fizikai aktivitás mennyisége és a testtömegcsökkenés mértéke között. Ezt jelenti, hogy a mozgásmennyiség növelésével fokozható a testtömegvesztés mértéke, ugyanakkor a sikeres súlytartásban is meghatározó a szerepe. Önmagában a fizikai aktivitás növelésével is lehet fogyni, amennyiben nem korlátozzuk a kaló­ria­­bevitelt. A visszahízás megelőzésében is nagy jelentőséggel bír a megfelelően megtervezett mozgásmennyiség, bár kizárólagos szerepe korlátozott. Túlsúly­ban és elhízásban a megfelelő mennyiségű mozgás (még fogyás nélkül is) számos előnnyel jár. Csökken a halálozás, továbbá a koronáriabetegségek, a magasvérnyomásbetegség, a 2-es típusú cukorbetegség, a vastagbélrák és az emlőrák gyakorisága.


A test­tö­megcsökkentő diéta mellett dina­mi­kus, aerob jellegű, ezen belül a be­teg által előnyben részesített mozgásformák (pl. séta, gyaloglás, kocogás, futás, tenisz, kerékpározás stb.) javasoltak. Nagyon fontos a mozgásprogram fokozatos bevezetése és felépítése, hogy a beteg mindenkori fizikális állapotához illesszük. Minimálisan 40 perc 5,4 km/h sebességű gyaloglás vagy 20 perc 8 km/h sebességgel végzett kocogás-futás (vagy ezzel megegyező energiafel-hasz­nálást biztosító más mozgásforma) javasolt, lehetőleg a hét minden napján. A testtömegcsökkentő programot követően a súlytartáshoz naponta legalább 45-60 perc időtartamú mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás szükséges.

Életmódváltoztatás:

A sikeres és tartós testsúlycsökkentés alapja az életmódváltozás. Alapvetően az étkezésben történt változások és a mozgással elért fogyás a megfelelő testsúly elérésével sem hagyható abba, törekedni, kell a megfelelő életmód további betartására, követésére.

Ebbe a csoportba sorolható az elhízáshoz vezető pszichiés, szociális, gazdasági környezet is. Fontos a hátráltató tényezők felmérése és kiiktatása. Szükség esetén orvosi, pszichológusi segítség is bevonható az életmódváltoztatáshoz.

Ide sorolható például a magányosan fogyókúrázok sokszori sikertelensége, szemben a csoportos testsúlycsökkentésben résztvevők eredményeivel. Többször berögzött szokásokat kell a siker elérése kapcsán felülírni (pl.: nem lehet semmit otthagyni a tányéron). Ide tartozik a probléma tudatossá tétele, önkontroll gyakorlása (pl.: étkezési napló, kisebb tányér használata, spejzolás elkerülése) is. Sok esetben ez evés örömszerzés, így egyéb jutalmazási rendszer kialakítása válik szükségessé. Maga az étkezés tudatossá tétele is fontos (sokan a nassokat, "csak bekapok valamit" elfelejtik étkezésnek számolni).

Gyógyszeres és műtéti kezelés:

Az elhízás gyógyszeres kezelését folyamatosan kutatják. A készítmények hatásának alapja, hogy a központi idegrendszerben csökkentik az éhségérzetet. Több hatóanyagok amphetaminból fejlesztették ki. Ezeket a gyógyszereket (drog-szerű) mellékhatásaik miatt kivonták a forgalomból. Jelenleg Magyarországon 1 készítmény van forgalomban, amely szintén központi idegrendszeren keresztül hat. Ezt a gyógyszert csak szakorvos írhatja fel, havi költsége kb. 40.000 Ft.

Az elhízás műtéti kezelés kapcsán többféle beavatkozás létezik. Mindegyik alapja, hogy mesterségesen idézzünk elő olyan állapotot, amikor csökken a felszívódás. Vannak olyan beavatkozások, amelyek átmenetiek (gyomorgyűrű) és van, amely végleges (gyomor és vékonybél egyes részeinek kivételével járó műtétetek). Műtétet, csak azon betegeknél végeznek, akik morbidan elhízottak (BMI 40 feletti), van olyan szövődményük, amelyet az elhízás okozott (pl.: cukorbetegség) és a többi testsúlycsökkentő módszerrel (diéta, mozgás, viselkedésterápia, gyógyszer) nem tudták súlyukat csökkenteni. Magyarországon ezen műtétekre nincs állami támogatás, 1-5 millió Ft a költségük típustól függően.


Dr. Kiss Melinda